24.Rész-'UFÓ?'

 

A kezem sikeresen meggyógyult így ma lesz a visszatérés part 2. Beccet végül nem igazolták le. Huu. 1 gonddal kevesebb. Ez nagyon fontos meccs lesz a Spanyolok ellen.

-Nyugi!-nyugtatott Danie.

-De nem fog menni! Elcseszem!-aggodalmaskodtam.

-Nyugi Hanna szorítunk!-bíztatott Leeyum

-Ugye Szopleila nem lesz itt?-kérdeztem

-Szia Hanna-nyávogott Szopleila

-Bocsi-mondta. Legyintettem és megöleltem a barátaimat. Utána meg elindultam a pályára.

-Lucy! Izgulok!-mondtam az unokatesómnak.

-Semmi gáz-mondta nyugodtan. El is hittem neki. Nem kellett volna. Az első 20 percbe kettő 2 perces kiállítást kaptam.

-Hanna! Elég! Ha még egy akkor nem játszhatsz a másod félidőbe!-mondta inkább kiabálta a képembe az edző.

-Eotem eoba-mondtam. Hogy miért ilyen bénán? Fogvédő. Vágott egy nem értem fejet az edző. Kivettem a fogvédőt.-Értem edzőbá!

Új edző. Szörnyű!

-Hanna!-mondta az edző és felküldött a pályára. Lepacsiztam a mellettem ülő Lucy-vel és futottam.

-A pályán 17-es mezszámmal Hanna Ellis!-mondta egy hang. Igeeen 17-es, mint Louis. (am az igazi mezszámom is 17. xR). Kaptam egy passzt Amy-től amit továbbadtam Halyey-nek. Amikor ellőni készült akkor valaki belémrohant és elestem. Elestem? Elzuhantam! Pont a sérült vállamra ami lovagláskor sérült meg. Lepergett előttem az életem. Most nem ájultam el. Még egy könnycsepp se. Mindenki csak nézett. Hirtelen felüvöltöttem.

-Á BA*DMEG!!!-üvöltöttem. A kapusedző (aki szörnyen helyes) jött fel értem a pályára és ölbe levitt a "helyszínről". Lerakott a doki elé a földre.

-Hanna hol fáj?-kérdezte a doki

-Bameg a nem létező férfiasságomat sértették meg és azért fetrengek itt, mint aki most hal meg!-oltottam be az orvost.

-Értem, de nem tudok így segíteni.

-Bocsánat, de szörnyen fáj és még sírni sem tudok!-mondtam idegesen.

-Nyugalom! Hívok egy mentőt!-mondta én meg tehetetlenül feküdtem és becsuktam a szemem. Valaki eltakarta a fényt. Kinyitottam a szemem.

-Jól vagy? Hanna!-aggodalmaskodott Harry.

-Nyugi, minden oké! Csak baszottul fáj a vállam!-nevettem fel szánalmasan. Ekkor jöttek meg a mentősök.-Harry! Gyere el velem! Könyörgök!-könyörögtem neki.

-Minden képpen!-mondta és megfogta a kezem.

 

*1 héttel később*

 

Végre ma engednek haza!!

-Harry!-mondtam lelkesen, és a nyakába ugrottam.

-Jaj kislány meg ne folyts!-mondta és megfogta a kezem. A táskámat is a kezébe nyomtam.

-Hazz olyan jó, hogy ujra jóba vagyunk!-mondtam és a tekintetem a földre szegeztem. Legőrdült egy könnycsepp az arcomon.

-Jaj kincsem! Ne sírj!-törölte le a könnyeim-Persze én is örülök neki, de ne sírj!-mondta és magához ölelt.

-Gyere át hozzánk Louis látni akarja a 'hugiját'-nevetett

-Oké-nevettem. Gyorsan odaértünk a fiúkhoz közbe beszélgettünk.

-Várj!-mondta Harry gonosz vigyorral-Azt mondom, hogy elraboltak az UFÓ-k. Niall és Louis van itthon és ők el is hiszik!-nevetett

-Oké.-nevettem. Harry bement és tudtam, hogy Hazz  mikor végzett a sztorival, mert hatalmas sikolyok kísérték. Megcsörrent a telefonom Niall.

*Niall! Niall! Te vagy az!??-lihegtem a telefonba, úgy mint aki fél.

*Hanna! Hol vagy?! Harry hagyott elrabolni?-kérdezte ilyedten

*Mi? Harry megmenekült? Mencsetek meg! Az agyamat aka...-kezdtem ek, de leraktam a telefonom, mint amikor megszakad a vonal. Louis kirontott én meg ültem a fűbe és röhögtem.

-Harry!-vihogtam.

-Ti átvertetek?-kérdezték a sértődöttet játszva.

 

***

 

Nagyon jó volt a fiúkkal. Később Liam is beesett neki is elmeséltük a szivatást. Sírt a röhögéstől. Vacsi után Hazz eltűnt a szobájába.

-Niall, Louis! Harry eltűnt elrabolták az ufók!-necettem

-Az! UFÓ az agyad!-rántott vállat Niall. Felmentem Harryhez. A régi osz. képeket nézegette.

-Emlékszel erre(link)?-lebegetett  meg egy képet amin ketten voltunk.

-Persze! Itt mentem neki a kapufának és az orrom eltörött! Azóta van ilyen krumpliorrom!-nevettem-Nagyon szeretem ezt a képet!-ültem le mellé.

-Imádnivalóan nevetsz!-mondta és vészesen közeledett majd...

 

Mai kérdés: Hozzak egy *ke* sztorit? (Harryvel?)