Prológus

A nevem Hanna Elis. Tökéletesen normális életet éltem volna ha a húgom Alison, nem lenne One Direction őrült. Nem mondtam soha, hogy rossz a zenéjük, de nem istenítettem őket soha az életbe. Míg egy nap el nem kellett vinnem a húgomat koncertre. Szerencsémre a legjobb barátnőm Emma húga is 1D őrült tehát nem voltam egyedül.
*Visszatekintés*
-Emm?-néztem kérdőn a legjobb barátnőmre kérdőn
-Hmm?
-Tulajdonképpen miért is csináljuk ezt?-kérdeztem
-Extra zsebpénz vagy azért, hogy ne köpjenek be minket a múltkori Taylor Swift koncert miatt?-mondta
-Ó az úgy már más...-sóhajtottam-De megérte nagyon jó volt
-Igaz-röhögött Emm
-Hann-hallottam a húgom hangját
-Igen Ali...-sóhajtottam
-Induljunk-mondtam unottan
-Anne?-nézett Emm a húgára-Ez hányadik ebbe a hónapba
-Csak a 3.-mondta Alison
-Csak...-mondtam
-Itt akartok még állni vagy indulhatunk?-kérdezte Alison
-Itt akarunk állni-vágtam rá gúnyosa. Nem mondható el, hogy szeretjük egymást Ali-vel, de ha baj van akkor segítünk egymáson.
-Fuu, de nagy szerencséje van ennek a 2 ördögnek, hogy New Yorkba nyaralunk...-mondtam. Közbe odaértünk a koncert helyszínére mivel valami csodával határos módon öt percre "laktunk" a helyszíntől.
-Na menjetek itt megvárunk titeket-mondtuk Emm-el kórusba
-A-a 4 V.I.P. jegyünk van-mondta Anne
-NEEEE-hisztiztünk Emmával
-Nyugi nem baj ha nem találkozol a srácokkal túléled-mondta  egy lány
-Épp az hogy találkozni fogunk velük és nem akarunk, mert csak a húgainkat hoztuk el...-vázolta fel a helyzetet Emma
-Ó az más nem vagytok Directionerek-bólogatott
-Csak nem vagyunk megszállottak, bírjuk a zenéjüket és a göndör srác cuki meg minden, de...-hadartam

*Visszatekintés vége*

Tehát így álltunk tavaly nyáron azóta sok minden megváltozott főleg az emberek és az életünk...